Jogforrások története

Tanulási segédanyag
(vázlatok, táblázatok)

Jogforrás:

1. az a társadalmi valóság, amelyekbõl a jogi normák összessége, azaz a jog mint normarandszer ered.(fontes iuris essendi)

Jogforrás tehát: törvényhozó, valamint azok a tényezõk melyek részt vesznek a jog kialakításában.

2. Azok az érzékelhetõ jelenségek, amelyekbõl a jogszabály tartalma megismerhetõ (fontes iuris cognoscendi)
Elsõdleges jogforrás (fontes primarii): törvényszöveg, jogszokás
Másodlagos jogforrás (fontes secundarii): írásmû, gyûjtemény. kiadvány, vagyis amely a jogszabály szövegét tartalmazza.

Az egyházjog forrásainak története: az egyházi jogtörténetnek azon ága mely az egyházjog megismerési forrásaival a kánonjog normáinak gyûjteményével foglalkozik.

Kánonjogi gyûjtemény (collectio canonica): az az írásmû mely fõként és sajátos jellegénél fogva elsõsorban egyházi jogszabályok szövegét tartalmazza.

Kánonjogi gyûjtemények fajtái:

1. A bennük foglalat jogszabályok jellege szerint

• Szokásjogi gyjt.: elsõ századok pseudo-apostoli gyjt.

• Zsinati gyjt.: zsinatok kánonjait tartalmazza

• Dekretális gyjt: pápai ügyleveleket tartalmazza

• Vegyes I. gyjt: többféle trvhozótól, vagy jogalkotótól eredõ jogszabályt tartalmaz

• Vegyes II. gyjt.: állami és egyházi jogot tartalmaz: bizánci nomokánon, frank kapituláré

• Bizánci nomokánon felépítése: nomos+kánon=világi törvények+egyházi jogszabályok

• Ugyanarról a témáról külön részben hozzák az egyházi és világi jog rendelkezéseit.

• Külön törvényhozótól formailag különbözõ módon megalkotott jogszabályok gyûjteménye egyetlen könyvben.

• Frank kapituláré: (Karoling kor capitula=fejezet): vegyes törvényhozó szervtõl eredõ jogszabályok gyûjteménye, (capitularia ecclesiastica, capitularia mundana). Mind világi, mind egyházi szempontból egyaránt érvényesek. A szabályok megfogalmazásában, ha a kérdés egyházi témát, akkor az egyháziak, ha világi témát érintett akkor világi országnagyok vették ki részüket.

2. Gyûjtemények tekintélye szerint

• Magángyûjtemény: (collectio privata) magánszemélyek által összegyûjtött jogszabályok összessége.

• Egyházi törvénykönyv: egységesen készült, szerves struktúrával rendelkezõ gyûjtemény, melyet az egyházi törvényhozó szerv egyszerre hirdet ki önálló egységes törvénykönyvként.

• Nem kodifikáció, de autentikus gyûjtemény: történelmi gyûjtõmunkával összeállított anyag megfelelõ egyházi hatóság által kihirdetve. Egyetemeknek, egyházi vezetõknek elküldése azzal a felszólítással, hogy ezt használják bíróságon oktatásban kormányzásban.

• Liber Extra, Liber Sextus, Clementinae

3. Törvényszöveg és gyûjtemény viszonya

• Azt közlik-e törvény címén, amit annak idején kiadtak.

• Igaz vagy hamis.

• Enyhe forma: interpoláció: manipulálás a szöveggel, bizonyos betûk vagy szavak megváltoztatása, hogy az értelem a hamisító szándékának megfelelõen alakuljon.

• Alapja: 1. hiteles szöveg 2. ennek módosítása 3. tartalmi változás. )másolási technika hibája esetleg rosszhiszemûség.

• Szélsõséges forma: a szöveget olyan személy írja, aki nem rendelkezik törvényhozói hatalommal, de olyan valakinek tulajdonítja, aki ilyen hatalommal rendelkezik.

• Közönséges hamisítás és pszeudoepigráfia

• Pszeudoepigráfia: a gyûjtemény szerzõje, vagy az illetõ szöveg leírója másnak tulajdonítja a szöveget, mint akitõl az tényleg származik.

4. Kronologikus, szisztemetikus gyûjtemények

Periódusok

I. Régi jog kora (ius antiquum) kezdetektõl 1140-ig

• Elsõ szakasz: patrisztikus kor (kezdetektõl-VIII. sz. elsõ fele) 1. pszeudoapostoli gyjt. 2. Régi zsinati gyjt. 3. Gyjt-ek további fejlõdése

• Második szakasz: Karoling reform korszaka (VIII.sz. második fele-IX. sz. vége)

• Harmadik szakasz: császári és gregoriánus reform (Karoling bir. bomlása-XII. sz. dereka)

II. Klasszikus egyházjog kora (1140-1563)

1. Virágzó szakasz 2. Kései szakasz

III. Trentói egyházjog kora (1563-1917)

IV. Kodifikált egyházjog kora (1917-

Vissza az órarendhez

Vissza a címoldalra

© Minden jog fenntartva